Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyelv mint jelrendszer

2012.10.23

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.

A jel definíciója:
a jel egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

 Jelek felépítése:

  1. Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
  2. Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
  3. Jelentés (absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak

Jelek főbb jellemzői:

  • érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
  • önmaguknál többet jelentenek
  • jelrendszerbe illeszkednek
  • az emberi érintkezésben valósulnak meg

Jelek csoportosítása:

  • természetes jelek (szimptómák)
  • mesterséges jelek (szignálok)

- nyelvi jelek
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)

A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

  1. Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
  2. Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
  3. Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv mint jelrendszer:
A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel

  1. Fonéma (beszédhang)
  2. Morféma (szótő, szótoldalék)
  3. Lexéma (szóalak)
  4. Szintagma (szószerkezet)
  5. Mondat
  6. Szöveg

 

Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. A jel mindig érzékszerveinkkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom, amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az absztrakció, amit a jelenségnek tulajdonítanak. A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer, ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek.