Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. Shakespeare: Rómeó és Júlia

2012.10.23

Shakespeare

Élete
Feltehetőleg1564. április 23.-án született, az Avon folyó melletti Stratfordban. A drámairodalom legnagyobb alakja, a fennmaradt adatokból hiteles életrajza nem formálható meg. Anyja földbirtokos lány, édesapja gazdag polgár, kesztyűkészítő, gabona- és vegyeskereskedő volt, ahol egyre fontosabb szerepet játszott a közügyekben. Apja támogatta tanulmányait, így a fiatal Shakespeare a helyi iskolában sajátította el a klasszikus műveltség elemeit, azonban az iskola elvégzése után a család anyagi gondjai miatt az egyetemre már nem iratkozhatott be. Édesapja csak híressé lett fia segítségével rendezte anyagi nehézségeit, 1596-ban nemesi címert kapott. Fiatalon, 18 évesen, 1582-ben megnősült, feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathawayt a következő évben felesége egy leánynak, 1585-ben egy ikerpárnak adott életet. 1586 – 1587 táján elhagyta családját, Londonba ment, közben vándorszínészkedett. Az 1590-es években híres színműíró lesz, darabjaira tódult a közönség. 1594-től saját társulatot hozott létre. 1599-ben megépítették a Globe Színházat, s 10%-os részvényesként, valamint drámaíróként jelentős jövedelemre tett szert így sikerei révén meg is gazdagodott, miután 1607-ben Stratford legnagyobb és legelőkelőbb házát (New Place), s több telket és birtokot is megvásárolt. Utolsó két évét teljes visszavonultságban töltötte. 1616-ban, rövid betegeskedés után, városa egyik legvagyonosabb polgáraként halt meg.

Munkássága
Shakespeare életművét az irodalmi hagyomány műfajok, illetve alkotói korszakok szerint csoportosítja. Mivel azonban drámáinak gyakran a tragédia és a komédia együttesen vannak jelen, illetve bizonyos alkotásaiban a komikumot irónia is árnyalja, előfordul, hogy egy-egy művet az értelmező különböző műfaji kategóriába sorolnak.

A műfaji csoportosítás, királydrámákra, vígjátékokra, tragédiákra és színművekre osztja az életművet.

Munkássága első felében (1589-1600) 22 darab született. Pályája második felében (1601-1613) világszemlélete komorabbá vált, elsősorban tragédiákat írt. Bár teljes bizonysággal nem állapítható meg az egyes darabok keletkezési ideje és sorrendje, általánosan elfogadott nézet, hogy Shakespeare drámaíró pályája négy korszakra osztható. 1589-1594-ig tart az útkeresés, a művészi kísérletezés korszaka. Ekkor írja első királydrámáit (VI. Henrik, III. Richárd) és korai komédiáit (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy). Az 1595-1600-ig tartó időszak már érett drámaművészetének korszaka, melyhez újabb királydrámák (II. Richárd, V. Henrik), vígjátékok (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik) és néhány kiemelkedő tragédia (Romeo és Júlia, Julius Caesar) tartozik. A nagy tragédiák (Hamlet, Othello, Lear király, Machbeth) és a komikumot iróniával vegyítő színművek vagy sötét komédiák az 1601 és 1608 közötti harmadik korszakában születnek, utolsó korszakának - 1609-1613 - kiemelkedő darabjai a tragikus alaphelyzetet vígjátéki hagyományokra emlékeztetően feloldó, csodás elemeket is felvonultató regényes színművei (Téli rege, A vihar).

A shakespeare-i életműhöz a drámákon kívül két hosszabb epikus költemény (Venus és Adonis, Lucretia elrablása) és 154 szonettből álló versgyűjtemény is hozzátartozik. (Az angol szonett végleges változatát Shakespeare fejlesztette ki.)

A reneszánsz színház Angliában

A reneszánsz kora
A reneszánsz egy művészettörténeti korszak és stílus is. A XIV-XVI. század kultúrtörténeti korszaka, egyben a kor művészeti stílusa. Észak-Itáliában alakult ki, s egész Európában elterjedt. Társadalmi bázisa a gazdaságilag megerősödő polgárság, amely a feudális kultúrával szemben saját világszemléletét és eszmerendszerét alakította ki. A reneszánsz ideológia emberközpontú, megnőtt az egyéniség szerepe, tudatos programmá vált az ember harmonikus kiművelése. Megjelenik az emberi test és a földi élet szépségei és a perspektivikus ábrázolás. A reneszánsz életszemlélete, filozófiai irányzata a humanizmus. Először a képzőművészetek és az irodalom területén jelentkezett (Olasz festészet: Botticelli, Raffaello, Leonardo, Michelangelo). Később a tudomány fejlődése is felgyorsult (Kopernikusz, Gordano Bruno, Machiavelli). 

Nyugat- és Közép- Európában más utat járt be a reneszánsz, a művészetek kivirágzásához hiányzott a társadalmi háttér. A reneszánsz Itálián kívül a gótikával egy időben azzal összefonódva létezett (Franciaország, Anglia, Németország). Hazánkban Mátyás király korában beáramló reneszánsz kibontakozását a török uralom megakadályozta. 1300 és 1600 között újjászületik az ókori görög és római kultúra életfelfogása. Nem jelenti a középkor tagadását, a világi törekvések erősödtek. Megjelentek az antik görög és római Istenek is, jellemzi egyfajta egyházi közömbösség, de ez nem keresztény ellenesség. A reneszánsz az irodalomban megemlítendő Petrarca, Boccaccio, Shakespeare, Janus Pannonius, Balassi Bálint neve is.

Angol reneszánsz
Anglia a XVI. század végére európai nagyhatalommá vált, a spanyol állam félelmetes vetélytársa. Az angol reneszánsz irodalom fejlődése I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása idejére tehető, Anglia a tengerparti kereskedelem legfontosabb központjává vált. A gazdasági sikerek, a jólét emelkedése, az átmeneti belső nyugalom (békekötés Skóciával), kedveztek a tudományok és az irodalom fejlődésének. Szaporodtak az iskolák, a könyvnyomtatóműhelyek, új színházak épültek. A kultúrának ezen, századvégi virágzó időszakát nevezzük angol reneszánsznak.
Angliában a dráma lett az irodalomvezető műfaja. A különféle drámai műfajok virágzásának oka a történelmi-társadalmi változásokban rejlenek. Angliában lehetett leginkább érzékelni a közelgő polgári forradalom előszelét.

Shakespeare színpada
Shakespeare színpada közvetlenül a középkori színjátszásból fejlődött ki. Jellemzője az örökös helyszínváltozás, illetve a különböző helyszíneken egyidejűleg bemutatott eseménysorozat.  A XVI. századi Angliában már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre. 1599-ben épült a Globe Színház, mely kívül nyolcszögletű, belülről kör alakú, háromemeletnyi galériával. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok áthidalását. A három oldalról nyitott színpad benyúlt a földszinten álló közönség közé. Ez az úgynevezett előszínpad, ahol a szabadban játszódó, vagy sok szereplőt felvonultató jelenetek számára szolgált. Az előszínpad mögött volt a három oldalról zárt terem, a hátsószínpad, az épületek belsejében, szobáiban történő jelenetek bemutatására. Ezt függöny takarta, melyet a belső jelenetek bemutatásakor húztak fel. A színpad fölötti erkélyen - felső színpadon – mutatták be mindazt, ami a magasban, hegyen, várfokon, vagy az égen történt.
A shakespear-i színpadon nem voltak díszletek, a darabok bevezető sorai, illetve a színészek párbeszéde jelezte a színhelyt és az időt. A díszletek hiánya fokozza a nyelv lehetőségeit, szójátékokat, metaforákat, hosszú monológok sorait. E kor színháza sok mindent rábízott a nézők fantáziájára. A drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak. A női szerepeket is férfiak játszották, színésznők még nem szerepeltek az reneszánszkori angol színházak színpadán.
Bár a reneszánsz korban is fellépett az úgynevezett hármas egység – tér, idő, cselekményegysége – igénye, az angolok ezt többnyire nem vették figyelembe, ez lehetővé tette a szabad tér-és időkezelés használatát. Az angol dráma nem alkalmazkodott merev szabályokhoz, kialakította a maga sajátos dramaturgiáját. Tudatos szerkezettel összefogott, sűrített, pergő, mozgalmas cselekmény került a színpadra, megjelent a valódi dráma, tragikus és komikus elemek keveredése, és az árnyalt jellemrajz. A tragédia komor hangulatát az úgynevezett clown-jelenetek (bolond, bohóc) oldották.

Rómeó és Júlia

Két korszak, a reneszánsz és a középkor gondolatvilágát tükrözi. 1594 és 1596 között keletkezett, műfaja lírai jellegű szerelmi tragédia, témája a szeretet és a gyűlölet szembenállása. Ez a mű az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában szerelem áll. Azon új típusú viszony, mely a korábbi szokásokkal szembefordulva a kölcsönös vonzalomra épülő, szabad párválasztáson alapuló hitvesi szerelem jogát hirdeti. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, s önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy hordozói és hősei lesznek. Végigvonul a drámán a halál és a szerelem képeinek és gondolatainak, hangulatainak állandó egymásba vetítése, társítása. Értékei mindenekelőtt részleteiben mutatkoznak meg.

A főszereplők nem eszmékért, az ősi törvényekért küzdő tragikus hősök, csupán ábrándos kamaszok, akiket a rendkívüli erejű szenvedély teszi hőssé. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem. Két egymással szembenálló világ, erkölcsi rend teremti meg a tragikus szituációt. Egyik oldalon a feudális anarchia, a szülői önkény, míg a másikon az új erkölcs, a reneszánsz rend és az érzelmek szabadsága.

Szerkezete
Expozíció: bemutatja a helyszínt (Verona), a szereplőket (Capulet és  Montague család, Verona hercege és Paris herceg).
Bonyodalom: Rómeó és Júlia szerelme és házassága, minden szereplő megjelenik.
Tetőpont: Tybalt és Mercutio halála; Rómeó gyilkossá válása; a nászéjszaka; és Róma száműzése Mantovába.
Kifejlet: Júlia megmérgezi magát; az üzenet nem ért célba; Rómeó öngyilkossága; Júlia öngyilkossága
Megoldás: megbocsájtás és kibékülés

Felépítése
Jellegzetesen shakespeari – mellékszereplőkkel indít – fokozatosan bontakoznak ki a történések – fordulatos cselekmény – jelképes megoldás: „a tél és a tavasz, a halál és az élet összeütközéséből az előbbi kerül ki győztesen”. A véletlenek szerepe igen erős – később már nincs ekkora szerepük Shakespeare –nél, itt még a véletlenek keltik a végzetszerűség érzését és nem a drámai feszültség. Önálló műként is megálló részek vannak a drámában: szonettben írt előhanggal kezdődik, Júlia és Rómeó első találkozásának szavai szintén szonettet adnak ki, s több részlet a drámától függetlenül is olvasható.

Szereplők
Fiatalkori mű, de „a nagy tragédiák rokona” – az összeütközés nemzedékek között megy végbe - „a fiatalok testesítik meg a pozitív emberi értékeket”.  Mercutio kulcsszerepe: eldönthetetlen jellem, korai halála azt sugallja, hogy „a korlátlan szabadság érzése nem több ábrándnál” – költői alkat – az ő halála indítja el a katasztrófát – az öregkor a maradiság, a fiatalság a bátor kezdeményezés és a szabad párválasztás jelképe a drámában. A mellékszereplők arcképszerűen megformáltak, egy – egy jellemvonás, alkat egyéni tett példái (Tybalt, Capulet, dajka).

I. Felvonás (Expozíció)
Megismerjük a két ellenséges családot (Montague és Capulet). A dráma két viszálykodó ház szolgálóinak játékos perlekedésével indul. A viszály már enyhült, csak Capulet veszi még komolyan. A kialakult helyzetet a veronai herceg közbelépése oldja fel. Rómeót Róza iránti reménytelen szerelem emészti. Paris – a herceg atyafia – feleségül kéri az éppen tizennégy évessé cseperedett Júliát, amiről a lányt anyja értesíti.
A bonyodalom kezdete: Capuleték házában bált rendeznek, itt találkozik egymással Romeo és Júlia, akik azonnal egymásba szeretnek. Egymás után érdeklődve, környezetüktől megdöbbenve tudják meg, hogy az ellenséges családból származik szerelmük.

II. Felvonás (Bonyodalom kiteljesedik)
Romeo bemászik Capuleték kertjébe, s szerelmet vall Juliának. Lőrinc barát segítségét kéri. A dadus szegődik a szerelmesek üzenetvivőjéül. Lőrinc barát Rómeót és Juliát titokban összeadja.

III. Felvonás (A dráma fordulópontja)
Benvolio és Mercutio (Rómeó barátai, herceg rokonai) együtt sétálva összetalálkoznak Tybalttal, akiből Mercutio kötekedést provokál. Rómeó megjelenik, de nem akar beszállni a vitába. Mercutio és Tybalt összecsap. Tybalt kardjával halálos sebet ejt Mercution, aki haldokolva mindkét családot megátkozza. Rómeó megvív Tybalttal, s halálosan megsebesíti. A hamarosan megérkező herceg kideríti a történteket, s mivel Rómeó – megszegve parancsát – átvette az igazságszolgáltatás szerepét, száműzi Veronából. Júlia miután értesül a történtekről, dadáját küldi el Rómeóhoz. Rómeó zaklatott, Lőrinc barát Mantovába küldi, s ígéretet tesz a két család kibékítésére. Rómeó a dadával feleségéhez siet. Paris ismételt leánykérését Capuleték szívesen fogadják, s ki is tűzik az esküvő időpontját. Az ifjú pár búcsúzkodik, s ezután megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Júlia visszautasítja a Parissal kötendő házasságot. Apja felháborodását váltja ki és anyja segítségére sem számíthat. A dajka – pálfordulása a két féle erkölcsi rend egyidejűségével magyarázható – dicséri Parist és a lányt engedelmességre buzdítja, hisz férje úgy sem fog visszatérni. Júlia, bánatával Lőrinc baráthoz fordul.

IV. Felvonás (Júlia a dráma középpontjába kerül)
Lőrinc barát megpróbálja lebeszélni Parist a házassági tervéről, de hiába. Júlia kész akár az öngyilkosságra is, de nem lesz hűtlen férjéhez. Lőrinc barát egy főzetet ad az ifjú asszonynak. Hajtsa fel és ha megissza, 48 órára tetszhalottá válik – így mindenki azt hiszi róla, hogy meghalt – ő közben értesíti Rómeót. Júlia hazatérve örömet színlel a szülei által tervezett, készülő esküvő kapcsán. Még az esküvői ruháját is kiválasztja a dadussal. Másnap muzsikaszóra érkezik a vőlegény (Paris), de Júliát hiába ébresztgetik, a lány „halott”. Az esküvői lakomából halotti tor lesz.

V. Felvonás (A tragédia)
Rómeó Mantovában is csak Júliáról ábrándozik, de szolgálja – Boldizsár – asszonya halálhírét hozza. Lőrinc levelét nem kapta meg, a döghalál miatt a hírvivő János barátot feltartóztatták. Rómeó a patikáriustól halálos mérget szerez, s így siet haza Veronába. Lőrinc barát elindul a kriptába, hiszen Júlia hamarosan magához tér. E közben Paris gróf és a visszatért Rómeó összetalálkozik a kriptában. Rómeó és Paris vívni kezdenek, mert Paris azt hiszi Tybalt megölése után, most Júlia holttestét akarja a fiú meggyalázni. Rómeó megöli Parist. Lőrinc barát elkésik. Rómeó átölelve feleségét, beveszi a patikáriustól szerzett halálos mérget. Júlia felébred, a barát hiába igyekszik elvinni a tragédia helyszínéről. Visszatér halott férjéhez és tőrével leszúrja magát. A kriptába megérkezik az őrség, elfogják Lőrinc barátot és Rómeó szolgáját. A tragédia híre elterjed, megérkeznek a Capuletek, a herceg és az öreg Montague. A barát mindenre fényt derít. A családok közötti ősi gyűlölködést a szerelmesek hősi lázadása, s tragikus halála szűnteti meg. Az utolsó jelentben helyreáll a rend, de ezért borzalmas árat kellett fizetni.

A dráma érdekessége, hogy Rómeó távozás után egész visszatértéig két szálon fut a cselekmény, a két világ közötti éthidalhatatlan távolságot kiemelve. Júlia kettős játékot űz. Titokban kell tartsa házasságát, s közben egy újabb házasságba akarják kényszeríteni. Siratja férjét, azt hiszik Tybalt miatt zokog. Júlia 48 órás halálra készül, míg családja az esküvőre. Él, de halottnak hiszik.

Rómeó él – Júlia tetszhalott; Rómeó megmérgezi magát – Júlia felébred; Júlia öngyilkos lesz. A tragédia hatása megrendítő és felemelő.

A tragédiát kiváltó régi világ erkölcsi rendje és az új gondolkodásmód kettősségét jól szemlélteti maga Capulet, aki elvben az újat képviseli, de dührohamot kap, mikor Júlia ellentmond, s hogy engedelmességre tanítsa, a parissal kötendő gyors érdekházasság időpontját még előbbre hozza egy nappal. A kettősség jellemző Parisra is, aki őszintén szereti Júliát, de eszébe sem jut, hogy erről neki is beszéljen – csak apjától kéri meg – a lány akarata nem számít. Tragikum helyett azonban elsősorban a pátosz és a bánat hangneme és retorikája uralja a szöveget.

Nyelvezete
A nyelvezet nem rendelődik alá a hatáskeltésnek: a szöveg „összekapcsolt lírai betétek egymásutánja”. A mű csodás lírai költemény, tele nyelvi bravúrral (például az erkélyjelenet, melyben Júlia és Rómeó szavai egymást váltják, s a bennük szereplő szóképek folytatásai egymásnak), szójátékkal, metaforákkal, az érzelmek kifejezésére érzéki túlzásokkal. A szóképek az egész művön keresztül is értelmeződnek, sőt így kapnak értelmet, fontos a képek többértelműsége. A nyelvi virtuozitás sajátos példája a dajka beszéde. Locsogó szószátyárkodása, állandó elkalandozó, a mondani való lényegét rejtegető jellemének ingatagságát érzékelteti. Feltűnő a műben a rímek gyakorisága.

Paródiája a Szentivánéji álom (az udvari szerelem ebben a színműben elmenekülés a valódi problémák elől).

 A mű népszerűségéről

A Rómeó és Júliának megszámlálhatatlanul sok előadása (és változata) született a világ színházaiban. Más művészeti ágak feldolgozásai közül feltétlenül megemlítendő a West side story című musical Leonard Bernstein zenéjével (1961), a „nagy realista” Zeffirelli – mozi (1968), illetve a legutóbbi filmes adaptáció Luhrmanntól (1996). A darabot a magyar színházak is előszeretettel játsszák: emlékezetes az 1964-es előadás Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva címszereplésével. Népszerűségének oka elsősorban talán abban rejlik, hogy két szabad ember szembe mer szállni az előítéletekkel úgy, hogy egy pillanatra sem retten meg még a haláltól sem. A Rómeó és Júlia kétségtelenül magában rejti a nemzedékek összecsapásának olvasati lehetőségét, ám mindenekelőtt azt sugalmazza, hogy vannak fontos dolgok, amelyek csak egyszer adódhatnak az ember életében, és ez az egyszeriség olykor többet érhet minden más, ám csak a jövőben bekövetkezhető, vagyis még bizonytalan örömnél. Lehetséges, hogy egyetlen pillanatnyi bizonyság a másik emberben megér ugyanannyit, mint z örök várakozás és reménykedés. A Rómeó és Júlia ezért lehet a boldogság és a szabadság időtlen példázata.