Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Az Iliász és Odüsszeia embereszménye

2012.10.23

Bevezetés

Az ókori görög kultúra jelentette az európai kultúra kezdetét is. Az egyetemes európai kultúra, mint múltjára tekint vissza az ógörög irodalomra, színházművészetre, építészetre és szobrászatra, s az ezekből áradó világ- és emberszemléletre.

·         Világszemléletük legnagyobb újdonsága az ember felfedezése: az a felismerés, hogy minden élőlény között a leghatalmasabb az ember, ő lett minden dolgok legfőbb mércéje és végső célja. Ebből az emberközpontúságból következik, hogy isteneiket is emberi formában ábrázolták (antropomorf istenkép).

·         Az európai irodalom kezdetét két hatalmas költemény jelzi, az Iliász és az Odüsszeia. Mindkét eposz történetének előzményei a trójai háborúval kapcsolatos mondákhoz nyúlnak vissza [ezekből alakult ki az ún. trójai mondakör (a legszebbé az aranyalma…)].

·         Homéroszi kérdés: (Homérosz életéről semmi biztosat nem tudunk) az Iliász-költő azonos-e az Odüsszeia-költő személyével? Az irodalomtudomány szerint lehetséges, hogy Homérosz nevű író nem is létezett, de ha igen, valószínű, hogy a két mű szerzője nem ugyanaz az alkotó.

·         Az Iliászt fiatalon, az Odüsszeiát pedig idősebb korában alkotta Homérosz. Ez lehet az oka, hogy amíg az Iliászra a lendület és az erő tisztelete, csodálata jellemző, addig az Odüsszeiából az érett, higgadt, gondolkodó embereszménye olvasható ki.

Az eposz

·         Az epika műnemébe tartózó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény.

·         Hőse rendkívüli képességekkel rendelkezik, természetfeletti lények támogatásával bír – de nem varázserő révén.

·         Az egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.

·         Eposzi kellékek:

o   valamely istenség segítségül hívása (invokáció)

o   a téma megjelölése (propozíció)

o   in medias res kezdés

o   seregszemle, a szembenálló hősök és csapatok bemutatása (enumeráció)

o   csodás elemek, természetfeletti lények beavatkozása az emberek életébe

o   állandó jellemzések és ismétlések

o   epikus hasonlatok (nagy terjedelmű, részletező, önálló életet élő)

·         Minkét eposz időmértékes verselésű, ritmusát a rövid és hosszú szótagok szabályos változása, ismétlődő visszatérése állítja elő.

·         Az eposzok hagyományos sorfaja a hexameter, hat verslábból áll – az első négy versláb daktilus vagy spondeus, az ötödik mindig daktilus (egy hosszú, két rövid), az utolsó rendszerint spondeus (két hosszú), esetleg trocheus (egy hosszú, egy rövid).

Az Iliász embereszménye

·         A hősköltemény in medias res módón vág bele a trójai háborúba: csak az utolsó 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról.

·         Felvillantja az eseményeket és sejteti a jövendőt is.

·         Az eposz egyenes vonalú, kronologikus sorrendben adja elő a történetet (bár a háború végén indul a mű).

·         Embereszménye Akhilleusz

o   a sors látásának és vallásának tudatossága, vitézi ereje, halált megvető bátorsága emeli minden trójai és görög hős fölé

o   A hősi halállal megszerzendő hírnevet, a dicsőség emberi ideálját választotta a hosszú, békés, de dicstelen élet helyett

o   a katonai erényekbe, a harci dicsőségben, megtestesülő emberi nagyság a Homérosz kori nemesség ideálja volt, s ennek megtestesítője volt Akhilleusz.

o   Ő az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse, képes a megtisztulásra (Hektor holttestét – bár ő ölte meg legjobb barátját, Patrokloszt – kiadja a királynak, Priamosznak, hogy tisztességgel temethesse el fiát.

Odüsszeia

·         Írója az Iliászt tartotta mintának. Imitáció: utánzás (eposzi jellemzők és meghaladás), új embereszmény.

·         A háború után 10 évvel járunk, de a mű mindössze 40 napot dolgoz fel jelen időben. (Az események többi részét elbeszélésekből és utalásokból tudjuk meg) Az Iliászban 10 év = 52 nap.

·         A két eposz kiegészíti egymást, az Odüsszeia nem ismétli az Iliászt.

·         Az eposz cselekménye egyszerre két szálon, két színtéren indul meg, egy időben,ellentétes irányban !" Iliász: kronologikus, retrospektív (visszatekintő).

o   Télemakhosz utazása: gyerekből felnőtté érik

o   Odüsszeusz utazása: héroszból emberré érik

·         Az emberek sorsát már nem, vagy nem kizárólagosan az Istenek intézik, csak távolról figyelik az eseményeket és közvetlen beavatkozásra nem kerül sor.

·         Az eposz végén diadalmaskodik az emberiség és az értelem világa.

Az Odüsszeia embereszménye

·         Az Odüsszeia világképe és embereszménye eltér az Iliászétól.

·         Egy új történelmi korszak kezdetén született meg az Odüsszeia. Odüsszeusz megfelel az akkori athéni polgár képének: Tiszteli és betartja a törvényeket, jogállapotot teremt a káoszból, bölcs és leleményes, nem egyszer menti meg harcra vágyó társait tudásával. Harca képes, ha kell, de ezt nem szívesen teszi. A polgár erényei kerülnek előtérbe: dolgozni is tud, és akkor rendben él, és emberi, mert vannak hibái, de legyőzi azokat.

·         Odüsszeusz: kiváló harcos, legfőbb erénye az okosság, az igazságosság, a minden tudatos megismerésének a vágya, a kompromisszumokra való képesség, a tapasztalat szülte óvatosság, a cselekedetek következményeinek latolgatása.

·         A kérők testesítik meg az Iliász harcos vezéreit, hiszen ők is barbárok, nemesek, mértéktelenek, és nem tisztelik az isteni törvényeket.

·         Itt a hírnévvel szerzett dicsőség helyébe az élet lép.

·         Tudatosan, megfontoltan, felelősséggel kell cselekedni.

·         Nem az erő, hanem az ész, az okos beszéd visz célhoz.

·         Önuralom, a vágyak és a tétlenség legyőzése.

·         Az élet tisztelete és embersége.

·         Az Odüsszeia embereszménye tehát nem a bátor ember, hanem a sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember.